Zomba már az ókorban is lakott volt. A Római Birodalom idejéből maradt ránk az a bronzszobor, amely a zombai Szárnyas Géniusz néven ismert és
a Néprajzi Múzeumban található. A római időben Zombának római kolóniának kellett lennie, a mellette fekvő Ódány helységgel együtt, "saját szememmel
láttam a mai temetőben előkerült hamvvedret" írja Maronics Mihály plébános az 1770-es években.
Néhány éve a régészek egy avarkorból származó település nyomaira bukkantak a község határában. Valószínűleg a honfoglaló magyarok is letelepedtek itt,
ugyanis a környék településeinek nevei Árpád törzsét idézik.A településre vonatkozó első írásos emlékek szerint Szent István 1015-ben a pécsváradi
apátságnak 41 helységet adományozott, ezek közül a harmadiknak szerepel Zumba(Zomba régi neve).
A korai középkorra vonatkozóan a településre vonatkozó írásos emlékek nincsenek, de valószínűleg lakott hely volt, ugyanis a szomszédos Ódány már
templomos helységként szerepel a pápai tized összeírásban.
A török megszállás elnéptelenítette a vidéket. A török defterek szerint az 1580-as években Zombának 11 adózója van. 1603-ban azonban a törökök Simontornya
környékén telelnek, melynek következtében Tolna megye helységeinek nagy része, köztük Zomba és környéke, elpusztul.
Ezután 1704-ig rácok lakják a vidéket. A török kiűzése után a település a császári kincstár birtokába került. A kincstártól Zombát és további 5 települést
Dőry László a magyar királyi kancellária Bécsben működő hírvivője kapta adományba 40.000 váltóforint megfizetése ellenében.
Az 1728-as összeírás szerint 1725-ben települt újra Zomba. A kutatások szerint a Felsőrábaközből és Győr megyéből érkeztek lakosai. Ezekben az évtizedekben
Dőry László a szinte lakatlan vidék betelepítésére német telepeseket is hozatott, úgy 1741-ben a községet 69 család lakja, közötte 15 német család.
1732-ben Dőry László özvegye, második házasságában Andor Józsefné(innen ered az Andor-puszta elnevezés) szerződést köt a jobbágyokkal az akkori hűbérszolgáltatások
teljesítése tárgyban. Átengedi a jobbágyoknak az egész zombai határt, megállapítást nyert a jobbágyok és zsellérek szolgáltatásainak mértéke, a szabad költözködés feltételei.
Az első telepesek között nagy számban voltak evangélikusok, akiknek már 1728-ban saját imaházuk volt, és a sárszentlőrinci lelkész tartott számukra istentiszteletet.
Az ellenreformáció folyamányaként a katolikus földesúr Dőry Ádám elvette imaházukat, megtiltotta a szentbeszédek tartását, valamint a hétköznapi könyörgéseket.
A hűbérszolgáltatások terén is előnyben részesítette a katolikusokat.
Az elégedetlen zombaiak - 1744. április 20-a táján - 29 család megtudva, hogy báró Harruckern J. György Békés megyei földbirtokos terjedelmes és lakatlan birtokaira
jobbágyokat keres tudós és jámbor Dénes Sándor iskolamester vezetésével vándorútra indult, bérbe vették az orosházai pusztát és felépítették Orosházát. Orosházán
még ma is megvan a harang, amit az odaköltözött zombaiak magukkal vittek.
A Zombán maradt magyar és németajkú lakosság szorgalmas munkával egyre jobb anyagi körülmények közé került, a termékeny lösztalajon virágzó mezőgazdasági
kultúrát teremtettek, a Szekszárd vidéki szőlőkultúrának és élenjáró művelői voltak.
A XIX. században a község Tolna Vármegye jelentős települései közé tartozik, melynek eredményeként 1861-ben a megye 13-ik településeként
megkapta a gyógyszertár fenntartásának jogosítványát.
A község első gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás gyógyszerész. Emlékét a helyi gyógyszertárban emléktábla őrzi.
A XX. század első felében Zomba közigazgatásilag a Bonyhádi járás elsősorban mezőgazdasági jellegű települése. A jó természeti adottságoknak
köszönhetően a község gazdái élenjárnak a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Állatvásárai jelentősek, önálló téglagyára, malma, sajtgyára működik.
Földművelő gazdái a megyében először használnak gazdálkodásukhoz műtrágyát.
A II. világháborút közvetlenül megelőzően a községben 229 magyar és 238 németajkú család lakott összesen 2040 fő.A háborút követően a német lakosság közül 172
család kitelepítésre került, helyébe székelyek (158 család 586 fővel) és felvidékiek (44 család 138 fővel) települtek be. A községben 66 német család (162 fő) maradt.