Váralja község a Bonyhád és Szászvár közötti útról letérve közelíthető meg, Bonyhádtól 12 kilométerre van.
A községet határoló települések többsége már Baranya megyéhez tartozik. A település a Mecsek keleti lábánál fekszik,
számos turistaútvonal érinti. Nagyrészt magyar lakosság lakja, jelentős azonban a sváb és a cigány nemzetiség aránya.
Néhány felvidéki család is él itt. Vallását tekintve a lakosság többsége református, sok az evangélikus, néhány baptista,
és katolikus család is található. A munkanélküliség aránya az országos átlaghoz hasonló. Helyben kevés a foglalkoztatott.
Turisztikai szempontból csomópontnak számít, horgásztavai és parkerdeje tájvédelmi körzettel határosak. Népművészeti háza a
falu népművészeti hagyományait mutatja be, bányamúzeuma az 1960-as évekig működő bányászatból ad ízelítőt.
Várfő elnevezésű dombjához sok legenda fűződik, amelyeket az elmúlt évek régészeti ásatásai megcáfoltak.
A XII - XIII. században földvár állt itt, amelyből ma már szinte semmi sem látható. A helybeli történeti és néprajzi emlékek gyűjtésében,
feldolgozásában nagy érdemeket szerzett Moldován Vilma tanítónő.
Váralja névadó dombja, a Várfő történetéből színes mesék maradtak fenn és élnek a mai napig. Váraljának a Sárközzel számon tartott
néprajzi rokonságát az magyarázza, hogy a törökdúlás után sárközi reformátusok is megtelepedtek ezen a vidéken, még a német telepesek
érkezése előtt. Az 1790-es évektől tartó német betelepülést követően - bár a sárközhöz kötődő családi kapcsolatok fennmaradtak -
Váralja jól megkülönböztethető önálló néprajzi tájegységgé vált, amelynek jegyeit meg is őrizte. A foglalkoztatottak többsége a mezőgazdaságban
dolgozik, elenyésző az iparban dolgozók aránya, azok is vidéken helyezkedtek el. Zömében szilárd burkolatú útjai vannak. A Dombóvár-Bátaszék
vasútvonal érinti a települést. Az autóbusz-közlekedésére jellemző, hogy - mivel ún. zsákfaluról van szó - viszonylag kevés járat érinti a települést.