Nevezetessége az 1988-ban emelt római katolikus székely templom, mely azért épült, "hogy legyen a Bukovinából hazatelepült
székelyek számára egy közös zarándokhely". Ereklyéje a Hadikfalváról hozott, hársfából faragott Mária-szobor, melynek palástja
- sajátos módon - világoszöld volt, s csak a restaurálás során festették világoskékre. A templom minden faragása (dióból és tölgyből)
népi munka, a szomszédos majosi Gáspár István és Tusa János készítették. Különösen szép az olvasóállvány és a keresztelőkút.
Az oltárterítő fogadalomból készült, bukovinai székely keresztszemes mintájú. A templom további érdekessége, hogy a szentély előtt székelykapu áll.
Kismányok jelentőségét annak köszönhette, hogy a türelmi rendeletig a Völgységben csak itt működhetett evangélikus imaház.
Ezt követően Kismányok jelentősége csökkent, a Völgységben Majos, majd Bonyhád vette át a vezető szerepet az evangélikus egyházak közt.
A kis imaházat 1801-ben lebontották, mivel 1785-1790 közt felépült az új templom. A templom legfőbb értéke a Roth József,
bonyhádi mester által 1808-ban épített orgona. Az orgona elkészültét Roth már nem élte meg, annak befejezése tanítványára,
Marschall Józsefre hárult. A templom karzatképeit és oltárképét újjakkal helyettesítették a XX. sz. elején. Kismányok német
evangélikusai is nagyon megfogyatkoztak a kitelepítések révén.