A bonyhádi kálvária után jobbra a cikói útra térünk, mely hosszan halad a Gecsemáné-nak nevezett szőlőskertek,
hétvégi házak mellett. A vasúton átérve jobbra meglátjuk a középkori Széplak város hajdan kéttornyú templomának
omladozó szentélyét. Ez az Ótemplom, a Vörösmarty Mihály által megénekelt "széplaki bús rom". Búcsújáró helyként
szolgáló Árpád-kori rom Illyés Gyula "Kora tavasz" című regényében is. Betegségből meggyógyultak akasztották ide
mankóikat, fogadalmi tábláikat. Évszázadok óta a környék németségének búcsújáróhelye a völgység szakrális központja.
Búcsúnapjai: Nagyboldogasszony (IX. 8.) és Kisboldogasszony (VII. 15.) napja. A templomrom Cikó címerében is szerepel.
Eredetileg a község bejáratánál álló feszület két oldalán állt német öltözetben Szent Vendel hitvalló, a pásztorok
védőszentje, akit állatvészek idején hívtak segítségül és Szent Valentinus, azaz Szent Bálint. Napjainkban áthelyezték a falu közepére.
A 18. század elején ugyan elnéptelenedett, de a Kun Ferenc kezdeményezte német betelepítések révén ismét erőre kap.
Kezdetben német evangélikusok és katolikusok együtt lakják, de az 1730-as évektől az evangélikusok elhagyják.
A Kun családot 1743-tól követő Perczelek idején fejlődik erőteljesen a falu. Úgy tűnik, rövid ideig a Perczelek csaknem
egyenrangú településüknek tekintették a kezdetben még lassan fejlődő Bonyháddal. A Perczelek alatt lesz a negyedik a
völgységi falvak népességsorrendjében. Plébániája kezdetben a baranyai Mecseknádasd, majd Bonyhád alá tartozott, de anyakönyvet 1751-től önállóan vezettek.
Első temploma 1725-ben épült fából és vályogból. A falu új, ma is látható temploma a Perczelek kegyurasága alatt épült
1761-től 1767-ig a Szentháromság tiszteletére. Az alapító Perczel József azonban nem élte meg a templom befejezését.
1763-ban a templom alatti kriptába temették, ahova felesége is számos későbbi Perczel családtag követte.
A templom kívülről egyszerű, gúlasisakos tornyú. Berendezése túlnyomórészt barokk stílusú. Berendezési tárgyai közül
figyelemre méltó a szószék, és három oltára. A baldachin 1846-ból származik, ugyancsak a Perczelek adománya.
A mai főoltárkép 1910-ben készült, a kapucinus Müller József munkája.
Cikó a két világháború között azzal vált híressé, hogy 1939. április 30-án a kormány engedélyével a cikói réten
tartotta első ünnepi gyűlését a Volksbund, s itt alakult meg első helyi csoportja.
Lakóit 1945-ben a lengyeli internáló-táborba hajtották, 1946-ban nagyobbrészt kitelepítették.
1945-ben jelentős számú bukovinai székelység (hadikfalviak) telepedett meg Cikón.