Első német telepesi 1730-ban érkeztek. Az evangélikus sváb falu közelmúltban helyrehozott műemléke az 1789-ben épült templom, a
jellegzetes szószékoltárral, a szószékpárkányon Mózes és Áron szobrával, felül az Istenszer-motívummal.
Az Apponyiak földesuraságának emléke későklasszicista kúriájuk, s a mellette álló kis római katolikus kápolna.
Az úgynevezett Hűvösvölgyben keskeny út vezet fel hatalmas présházukhoz és magtárukhoz, a hegy gyomrába vezető óriási pincével.
Az épületben még ökörsütők is voltak. Ma borászati üzem működik itt, amely 1991-ben alakult.
Azóta híressé váltak a bátaapáti kastélyborok, melyeket a világ sok tájára szállítanak.
Bátaapátin keresztül vezet a "kék sávval" jelzett "Rockenbauer Pál" Dél-Dunántúli Kék Túra útvonala, valamint a "sárga sáv" turistaút.
Bátaapáti az összefüggő Mercy- Apponyi uradalomtól egy elkülönült birtoktest volt, evangélikus németek lakták.
Jelentőségét a szőlőtermelés és az erdészet adta. A korabeli leírások mind dicsérték az apáti szőlők szépségét.
1780 körül épült az impozáns méretű magtár és présház, amihez a megye legnagyobb pincéje kapcsolódik.
Két ága több mint 100 méter hosszú és 6 méter széles. Ma egy olasz-magyar Kft tulajdona, és ismét kiváló minőségű borokat készítenek itt.
A környéken ismét megjelentek a szőlők is, bár ezek sűrűsége még messze nem éri el a németek kitelepítése előtti szintet.
Koltai László falumonográfiája szerint az Apponyiak az 1830-as években építették az intézői házat, ami az erdésznek és a borásznak is lakásul szolgált.
Még elhanyagolt állapotában is szép példája a kisebb uradalmi kúriáknak.