Településtörténet
1696-ban tiszta szerb lakosságú még, sőt a Völgységben a legnagyobb porciót is itt fizették. A 18. században azonban fokozatosan elnémetesedett. Az 1789-es népszámlálás már német-szerb
lakosságúnak nevezi, és ekkora már a németek vannak többen, és a következő században az arányok még inkább eltolódnak. Grábóc is tehát tipikus "sváb" faluvá válik, ahol a szerb kolostor
és az egyre fogyatkozó szerb lakosság csak különlegességnek számított.
Grábóc a szerb ortodox kolostora és templom a méltán tartozik a megye leghíresebb emlékei közé. Már az 1300-as években volt itt bencés zárda, templom, amit valószínűleg Garabnak neveztek.
Romjait a szerb temetőtől északnyugatra lévő bozótos rejti. A szerb szerzetesek a dalmáciai Dragovity kolostorból menekültek ide 1586-ban. Először csak fatemplomot építettek, majd a budai
basa engedélyével 1587-ben kőtemplomot. 1703-ban a kurucok elűzték a szerzeteseket, akik a Rákóczi-szabadságharc után a szerzetesek visszajöttek, kis vályogtemplomot emeltek, majd e
köré építették (1736-1740) a ma is látható műemlék templomot. Látványos ikonosztázát Vaszilie Osztójity szerb festő festette. Ez Magyarországon az egyetlen fennmaradt szerb kolostor-templom.
Ma ismét használatban van, néhány éve szerb apácák laknak a kolostorban, akik a templom avatott bemutatásáról gondoskodnak.
A római katolikus plébániatemplom szentélye 1765-ben, hajója 1795-ben épült. Mögötte kálvária. A kitelepített németek újíttatták fel a közelmúltban.
