Váralja község a Bonyhád és Szászvár közötti útról letérve közelíthető meg, Bonyhádtól 12 kilométerre van. A községet határoló települések többsége már Baranya megyéhez tartozik. A település a Mecsek keleti lábánál fekszik, számos turistaútvonal érinti. Nagyrészt magyar lakosság lakja, jelentős azonban a sváb és a cigány nemzetiség aránya. Néhány felvidéki család is él itt. Vallását tekintve a lakosság többsége református, sok az evangélikus, néhány baptista, és katolikus család is található. A munkanélküliség aránya az országos átlaghoz hasonló. Helyben kevés a foglalkoztatott. Turisztikai szempontból csomópontnak számít, horgásztavai és parkerdeje tájvédelmi körzettel határosak. Népművészeti háza a falu népművészeti hagyományait mutatja be, bányamúzeuma az 1960-as évekig működő bányászatból ad ízelítőt. Várfő elnevezésű dombjához sok legenda fűződik, amelyeket az elmúlt évek régészeti ásatásai megcáfoltak. A XII - XIII. században földvár állt itt, amelyből ma már szinte semmi sem látható. A helybeli történeti és néprajzi emlékek gyűjtésében, feldolgozásában nagy érdemeket szerzett Moldován Vilma tanítónő.

     Váralja névadó dombja, a Várfő történetéből színes mesék maradtak fenn és élnek a mai napig. Váraljának a Sárközzel számon tartott néprajzi rokonságát az magyarázza, hogy a törökdúlás után sárközi reformátusok is megtelepedtek ezen a vidéken, még a német telepesek érkezése előtt. Az 1790-es évektől tartó német betelepülést követően - bár a sárközhöz kötődő családi kapcsolatok fennmaradtak - Váralja jól megkülönböztethető önálló néprajzi tájegységgé vált, amelynek jegyeit meg is őrizte. A foglalkoztatottak többsége a mezőgazdaságban dolgozik, elenyésző az iparban dolgozók aránya, azok is vidéken helyezkedtek el. Zömében szilárd burkolatú útjai vannak. A Dombóvár-Bátaszék vasútvonal érinti a települést. Az autóbusz-közlekedésére jellemző, hogy - mivel ún. zsákfaluról van szó - viszonylag kevés járat érinti a települést.

Lakosság száma: 888 fő
Belterület: 163 ha
Külterület: 2113 ha