Nagyvejke község Tolna megye határvidékén, a Mecsek hegység északi nyúlványának előhegyei között, egy észak-déli irányú mélyedésben elnyúlva fekszik. A községet a régészetben nevezetessé tette 1969-70-ben két jelentős lelet, a kora illetve késő bronzkorból.

     A honfoglalás után a Monoszló nemzetség szállta meg. Egy 1374-ben kelt határjáró levél Tolnai Miklós birtokában tünteti fel. A török hódoltság után az elpusztult települések sorában szerepelt. Valamikor Német-Vejkének is mondták. Nagyvejke 1773-ben gróf Apponyi József birtoka lett. Az itt lakók akkoriban kukorica-, búza, és dohánytermesztéssel foglalkoztak.

     A kitelepített németsége helyére istensegítsi székelyek kerültek. Itt élt Gáspár Simon Antal, a bukovinai székelyek néprajzi gyűjtője. Ő írja, hogy a nagyvejkei római katolikus templom évszáma (1777) szimbolikus dátum, mert ugyanaz, mint Bukovinába kerülésük éve. A templomot az 1990-es években felújították. A község 1997-ben ünnepelte 250 éves fennállását, mely alkalomból a községből elszármazottak találkoztak és ünnepeltek. Nagyvejke statisztikai lakosságszáma 156 fő.

     A falu legnagyobb értékű természeti szépsége a 2 km hosszú erdőrész, valamint a falu közepén végighúzódó fásított árok, amelyben kis patak csörgedez. A falut körülvevő erdejével Nagyvejke a turizmusra és a betegségek megelőzésére kiválóan alkalmas hely. Jó levegője, csendje pihenést kínáló lehetőség.

Lakosság száma: 156 fő
Belterület: 43 ha
Külterület: 777 ha