Kisvejkén az emberi település nyomai a bronzkorba vezetnek vissza bennünket. A falu ősi magyar település. A IX. században szállták meg ezt a minden életfeltételt biztosító őstájat és századokon át folytatták itt megszokott életmódjukat. A község a XIV. században királyi birtok.

     1696-ban a porták összeírásánál Kisvejkét a kihalt településeknél találjuk. Lakóik elszéledtek. A község néhány évtized múlva újra települ. Az 1715. évi megyei összeírás alkalmával 22 háztartást írtak össze. A falu lakói ebben az időben jobbágyok és zsellérek kategóriáiba tartoznak. Lakói mind magyarok voltak.

     A község jó gabonatermő földjei és makkerdei kedvező feltételeket biztosítottak a megélhetéshez. Az újra települt falu lakossága hamarosan növekedni kezdett. 1854-ben az összeírás alkalmával a lakosság összlétszáma Csókafővel együtt 863 fő volt.

     Az 1863. évi tűzvész katasztrófa következtében 31 család vált hajléktalanná. A hajléktalanok közül sokan elvándoroltak, a lakosság lélekszáma egyre kevesebb lett és a nemzetiségek arányais göykeresen megváltozott.

     Az 1930. évi népszámlálás alapján a jelen lévő népesség száma 736 fő, ebből 288 fő magyar és 444 fő német anyanyelvű.

     Kisvejkének önálló plébániája, lelkészi hivatala nem volt. Kisvejkén a római katolikus egyházi ügyek a závodi plébánián intéződtek, vagyis Kisvejke a závodi plébánia filiáléja volt. A falunak korábban volt szerény temploma, amely valószínű az 1863. évi nagy tűzvész következtében pusztult el.

Lakosság száma: 413 fő
Belterület: 51 ha
Külterület: 1133 ha