A község a Tolna megyei Völgységben, Bonyhád és Szekszárd között, a 6. főút két oldalán fekszik. Területe 2080 hektár. A környéken a dimbes-dombos táj az uralkodó. A község területét kisebb részek kivételével patakok veszik körül. A patakok, amelyek régebben malmokat is hajtottak, ma halastavakat táplálnak a völgyekben. A felszínen megművelt szántóföldek, szőlők, vizenyős rétek, legelők, erdők váltják egymást. A község határában Bonyhád felé a 6. számú főút mellett körülbelül 1,5 kilométerre van Széptölgyes (régi nevén Schöneichen), amely a községhez tartozik. Régészeti leletekből és történelemből ismerjük, hogy a község térségében emberi település volt már a kőkorszak második felében, a neolit korban. Wosinsky Mór, a neves régész helyszíni kutatásai igazolták a több évezredes emberi kultúrát ezen a területen.

     A honfoglalás korában Tolna vármegyét legnagyobbrészt Árpád vezér népe szállta meg, s mivel utódai kapták meg, királyi birtok lett. Királyi adomány révén szerzetesek kerültek ide, akik mind gazdasági, mind pedig kulturális téren felvirágoztatták. A XII. század derekán templom állt Kakasd határában. A község, mint királyi donatiós birtok, nevét is valamely "Kokas" köznemesi családról kaphatta. A községnév először egy Zsigmond király korából való oklevélben, 1436-ban szerepel. A török uralom alatt elnéptelenedett, elpusztult minden.

     A községek betelepítése - Kakasd és a szomszédos Belac - 1718-tól 1726-ig tart. Ez idő alatt Kakasdra 81, Belacra pedig 34 család érkezett. A betelepítő földesurak kezdetben kedvező feltételeket biztosítottak a németség részére. A jobbágyság felszabadítására törekvő mozgalom egyik úttörője, Bezerédj István lehetővé tette, hogy az 1840-es országgyűlés által megengedett örökváltság jogán a község lakossága megváltsa magát földesuraitól. Ez országosan is az elsők között Kakasdon történt meg.

     A község első betelepülői katolikus vallásúak voltak. 1722-ben a mai temető déli részén építették fel templomukat, majd 1745-ben a mai templom helyén emeltek újabb, nádfedésű templomot. A mai templom építése 1810-ben fejeződött be a régi helyén, Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelték fel a régi templom védőszentjére emlékezve. A templom bővítésére 1876-ban került sor a két mellékkórus hozzáépítésével, a torony az 1900-as átépítéssel kapta meg a mai formáját.

     A 6. sz. főút mellett lévő Szent Anna-kápolna a XVIII. század közepén épült. Az első plébános 1724-ben került Kakasdra Peinkhoffer Péter személyében, aki Bajorországból jött a telepesekkel. Az egyházközséghez tartozott mint filia Belac és Ladomány község is.

     A kakasdi első iskola 1720-ben épült, a belaci iskola 1724-ben, mindkét iskola fenntartója a hitközség volt. Az iskolaépítések később is folytatódtak. Bezerédj Amália 1828-ban alapította a belaci óvodát, amelynek épülete ma is áll.

     A gazdasági fejlődést nem befolyásolta, de a falu életét felkavarták a két világháború közötti eszmei, politikai változások. A Volksbund előretörése és a "Hűséggel a hazához" mozgalom megalakulása megosztotta a községet is. Sok konfliktus zavarta a község szokásos, mindennapi közösségi életét.

     A II. világháború után a német ajkú lakosságot sújtotta, hogy a nemzetiség és az anyanyelv használata alapján kitelepítésre ítélték. A döntés végrehajtása során sajnos nem mindig vizsgálták a politikai hovatartozást, sok sérelmes és fájdalmas intézkedés történt. A községi kitelepítés 1947. augusztus és 1948. február hónapban zajlott le Németország szovjet zónájába.

     A község megbolydult életében 1945 áprilisában jelentek meg a bukovinai székelyek első menekültjei. Az 1764-es mádéfalvi véres éjszaka óta Moldván, Bukovinán, Bácskán keresztül bujdokoló, menekülő székely családoknak itt ígértek új otthont. A sokat szenvedett székelyeket a már üresen álló házakban vagy a kitelepítésre ítélt családok lakásaiban helyezte el a Telepítési Hivatal. Kakasdra többségében Andrásfalváról származó székelyeket helyeztek el.

     Az 1994-ben átadott, Makovecz Imre által tervezett Faluháznak két tornya van, a nyugati a sváb, a keleti a székely. Előbbi az őslakosok templomának tornyát formázza, utóbbi az andrásfalvi templomtornyot rejti.

     A főbejárat öt, egymás mögé állított székelykapu - öt bukovinai falu: Andrásfalva (ahonnan a kakasdiak származnak), Istensegíts, Hadikfalva, Józseffalva és Fogadjisten. A nagyteremben nemcsak bálokat rendeznek, lakodalmakat tartanak, de tudományos konferenciákat is. Gyönyörködhetünk a kazettás mennyezetben, megkereshetjük Erdélyország címerét, a rovásírásos feliratot.

Lakosság száma: 1842 fő
Belterület: 148 ha
Külterület: 1932 ha