A bonyhádi kálvária után jobbra a cikói útra térünk, mely hosszan halad a Gecsemáné-nak nevezett szőlőskertek, hétvégi házak mellett. A vasúton átérve jobbra meglátjuk a középkori Széplak város hajdan kéttornyú templomának omladozó szentélyét. Ez az Ótemplom, a Vörösmarty Mihály által megénekelt "széplaki bús rom". Búcsújáró helyként szolgáló Árpád-kori rom Illyés Gyula "Kora tavasz" című regényében is. Betegségből meggyógyultak akasztották ide mankóikat, fogadalmi tábláikat. Évszázadok óta a környék németségének búcsújáróhelye a völgység szakrális központja. Búcsúnapjai: Nagyboldogasszony (IX. 8.) és Kisboldogasszony (VII. 15.) napja. A templomrom Cikó címerében is szerepel.

     Eredetileg a község bejáratánál álló feszület két oldalán állt német öltözetben Szent Vendel hitvalló, a pásztorok védőszentje, akit állatvészek idején hívtak segítségül és Szent Valentinus, azaz Szent Bálint. Napjainkban áthelyezték a falu közepére.

     A 18. század elején ugyan elnéptelenedett, de a Kun Ferenc kezdeményezte német betelepítések révén ismét erőre kap. Kezdetben német evangélikusok és katolikusok együtt lakják, de az 1730-as évektől az evangélikusok elhagyják. A Kun családot 1743-tól követő Perczelek idején fejlődik erőteljesen a falu. Úgy tűnik, rövid ideig a Perczelek csaknem egyenrangú településüknek tekintették a kezdetben még lassan fejlődő Bonyháddal. A Perczelek alatt lesz a negyedik a völgységi falvak népességsorrendjében. Plébániája kezdetben a baranyai Mecseknádasd, majd Bonyhád alá tartozott, de anyakönyvet 1751-től önállóan vezettek.

     Első temploma 1725-ben épült fából és vályogból. A falu új, ma is látható temploma a Perczelek kegyurasága alatt épült 1761-től 1767-ig a Szentháromság tiszteletére. Az alapító Perczel József azonban nem élte meg a templom befejezését. 1763-ban a templom alatti kriptába temették, ahova felesége is számos későbbi Perczel családtag követte. A templom kívülről egyszerű, gúlasisakos tornyú. Berendezése túlnyomórészt barokk stílusú. Berendezési tárgyai közül figyelemre méltó a szószék, és három oltára. A baldachin 1846-ból származik, ugyancsak a Perczelek adománya. A mai főoltárkép 1910-ben készült, a kapucinus Müller József munkája.

     Cikó a két világháború között azzal vált híressé, hogy 1939. április 30-án a kormány engedélyével a cikói réten tartotta első ünnepi gyűlését a Volksbund, s itt alakult meg első helyi csoportja.

     Lakóit 1945-ben a lengyeli internáló-táborba hajtották, 1946-ban nagyobbrészt kitelepítették. 1945-ben jelentős számú bukovinai székelység (hadikfalviak) telepedett meg Cikón.

Lakosság száma: 950 fő (2011-es adat)
Belterület: 120 ha
Külterület: 1867 ha